Alapvetően könyvmoly vagyok, a lakásban lassan már nem férek el az olvasmányoktól, egy új polc mindenestre mindenképp elkélne. Arra viszont 26 évem alatt nem volt példa, hogy önszántamból egy tankönyvet olvassak el. Igazság szerint ez a legújabb őrületem: minél több 1956-ról szóló könyvre szert tenni. 2006. november elsején megnéztem a Szabadság, szerelem filmet, ami szerintem zseniális alkotás, egy Oscart minimum megérdemelne, sajnos erre- valljuk be- elég kevés az esély. Miután a film második felét többedmagammal végigbőgtem, rájöttem arra, hogy szégyenletesen keveset tudok erről a horrorisztikus, zsarnoki korszakról. Eme hiányosságomat próbáltam behozni a tankönyv elolvasásával. Mindenképp tankönyvet szerettem volna elolvasni első nekifutásra, mert az szilárd tényeken alapul, nem ferdíti el a történteket érzelmi szálak, és személyes beszámolók. És az, ami akkor történt, még a száraz adatokra épülve is-vagy talán éppen azért- sokkoló! Be kell vallanom, hogy az iskolában a tankönyvek ellen kialakult előítéletek miatt talán nem jogosan "ítéltem" el azokat. Ugyanis ez a könyv olvasmányos, izgalmas: lebilincselő. Nyilván az alaptörténet is hozzájárul a sikeréhez, mindenesetre nekem nagyon tetszett. El is határoztam, hogy előkeresem a középiskolai történelem könyveimet, és átlapozom őket. Szerintem megérte elolvasni, csak ajánlani tudom másoknak is, mert nem szabad feledésbe merülnie annak a kornak, ahol az élet kiváltság, a szabadság csak elméletben létező fogalom volt. Nem szabad elfelejteni, mert elrettentésként kell zászlóra tűzni: soha ilyen többé nem történhet meg!

És a film végén felállva tapsoltak a szipogó emberek....