Nah hát 1980. április 20-án láttam meg a napvilágot, állítólag szép tavaszi idő volt, én nem igazán emlékszem a részletekre. A családi híresztelés szerint- mondom hogy nem emlékszem semmire...- valami kamera mutogatta a bébiket. Amikor engem mutatott a szerkezet, egyszer csak felkiáltott a nép: Jaj de édes olyan, mint egy rózsaszín kismalac! Na ez asszem megpecsételte a sorsomat....Mindenesetre annyira biztosan, hogy szeretem a malacokat. Nem részletezem....Aztán isi, ahol szupi voltam, amolyan eminens kiscsaj aki mindenre tudott válaszolni. Hatodikban azért már nem feszítettem, mint pók a lucernásban, mert hát beütött a krach, magyarul a kamaszkor és az első szerelem. Istenem, hát ki nem szarja le ilyenkor a tanulást??? Hah!!! Na mindegy. Ha TE nem, akkor én lekakiltam helyetted is ne aggódj...kínai szartermés duplája meg ilyesmi....Szóval ennek köszönhetően csak szakmunkás isibe vettek fel (de nem baj mert az munkaviszonyban plusz 3 év) és elkezdtem varrni a nőiruhákat. Hát az borzasztó volt. Akkor jöttem rá ugyanis hogy én bizony sportriporter akarok lenni hirtelen. Ez azóta sem következett be, holott a szükséges lépéseket megtettem. Asszem. Bár igaziból nemtom mit higgggggyek. így 15 gyvel...lehet hogy csak én gondolom így. Szóval blablabla leérettségiztem utána elmentem dolgozni, mert hát a világot a pénz mozgatja ugyebár, én meg untam egy helyben állni, meg aztán a kilakoltatás nem volt betervezve életem zsenge 19 évébe. A gyerekem tuti körberöhög ha majd mondom neki hogy az anyjának 35000 Ft. volt az első fizuja. Asszem ezt inkább elhallgatom előle, hacsak nem fog rákérdezni. Elvégeztem egy gépíró tanfolyamot- aminek most igazán hasznát veszem, úgy gépelek ide be, mint állat- újságíró tanfolyamot, és a TFTI-n a sportszervező-menedzser, és sportrekreáció szakot. A labdarúgást és fitnesst is akartam de arra már nem maradt pénzem. Viszont 1994 óta szeretnék a KOS hallgatója lenni, és úgy sajnálom őket, mert tudom hogy egyszer az leszek. És akkor ott fogok zizegni nekik. Hát nemtom. Engem elviselni művészet. Bár sosem árultam zsákbamacskát. Eleddig szerencsére még mindenki értékelte az őszinteségemet, még ha bántó voltam, akkor is. Hála nekik ezúton is! Nem vok egészen százas az tuti, nem titkolom-jelzem a szüleimtől örökölt génállomány mellett ez nem csoda- pl. halálosan fel tudom magam idegesíteni azon, ha valaki gusztustalanul eszik. Vagy rágózik. Vagy egyébkét is. És ha valami ilyesmi borzalmat látok, az a baj, hogy nemtom levenni a szememet róla. Kitartóan bűvölöm a kérődzés minden fázisát és mozzanatát meglehetősen szadomazo és feltűnő módon. És közben mondom a magamét hogy: hátazannnnnyanemtanítottamegtáplálkozni???? Hogyszomorodnamegalova! Legtöbbször sajna hangosan....De azért jó is vok. Pl: egyenesen angyal! Hiszi aki akarja. Aki nem hiszi nem ismer....Jól kivágtam magam, nem? Nah kicsit hosszúra nyúlt ez a magamról izé...lehet hogy egó vok? :S Na jóóóóóóó. Igaziból van ám nekem testvérem rögtön kettő is; László és Bálint. Mind a kettő bátyus. Mondjuk Bálint lehet hogy csak félig tesó. Vagy semennyire. Ez a mi családunkba simán belefér. Kicsit gyanús a kreol bőre, a kissé vastag szája és a rugó haja...és igaziból még anyánkra se hasonlít....Mindannyiunk nevének története van. László azért lett László mert apám is az és még ráadásul egó is ezért hát az elsőszülött gyermek nem lehetett más, mint László. Még jó hogy nem én születtem elsőnek. Az ciki lenne....Hát Bálint az már kicsit bonyolultabb, ugyanis apám mindenképp azt akarta hogy Vazul legyen. Vicces fickó ez az apacsek. Anyám ennek nem örült....némi verekedés és elenyésző számú kékzöldlila folt után végül megegyeztek a Bálintban. Jelzem így se sokkal jobb a kombináció, tekintve hogy ezt a keresztnevet a Török vezetéknévhez adták. Apám azért huncut módon és bosszúból 4 teljes éven keresztül- amíg el nem hagyta kis családját- Vazinak szólította Őt. Nem tehetek róla, de nekem erről mindig a vazelin jut eszembe... Én azért lettem Virág, mert apám kedvenc írója Móricz Zsigmond volt, és az ő lánya a keresztségben szintén ezt a nevet kapta. Szóval ha Móricz Zsigmond lánya valami furcsa véletlen folytán mondjuk a Jumurdzsák nevet kapta volna, akkor most én is az lennék. Az élet nehéz.... Szóval a bátyám TB én meg TV vagyok. A TL nem vicces. Ő a kakukktojás. Tekintve hogy hárman együtt mindösszesen két évet töltöttünk el egy fedél alatt, Bálinttal, (aki más nevelőszülőkhöz került) nem nagyon sikerült mélyebb testvéri kapcsolatot kialakítani. Azért meg kell hogy mondjam rohadtul sajnálom őt, mert 4 nővel tengeti életét, hát nemtom de az maga lehet a pokol! Négy nő egy rakáson, atyagatya! Én egyet sem tok elviselni- még magamat sem....Na most a feminista harcosokat asszem sikerült magamra haragítani. Tehát Bálint feleségül vett egy leányt, aki hamarosan szült neki egy leányt- Viviennt. Olyan izgi, nem??? Aztán ment a hókamóka ugyebár felelőtlenül, és eccer csak jött a másik baba is aki szintén lánynak sikerült- Ajsa (Szerintem bosszúból kapta ezt a nevet a Vazulért cserébe. Még nem mertem rákérdezni....) . Ajsa viszont baromira unhatta magát odabent, mert rögtön hozott magával egy másik lányt- Ő lett Melinda.  Bár lehetett volna - Ajsa után szabadon- akár Petúr Bán is...A bátyám miután állítólag háromszor elájult szülés alatt, egy viszonylag tiszta pillanatában hirtelen csak annyit tudott mondani: akurvaéletbe. rögtön nagycsaládos lettem...és megint elalélt. Az én másik bátyám-László- akivel együtt nevelkedtem a sors kegye folytán, egész picit maffiózó, nem picit agresszív, de egyébként jó fej. Csak néha félek tőle mikor a kis habok megjelennek a szája szegletében. :) Igaziból télleg nagyon jó arc, bírom a búráját. Kiskorunkban is csak néha vágtuk egymáshoz a széket...Viszont híresen jó tesók hírében álltunk, csodánkra járt mindenki. Velünk példálóztak a szomszédok a gyerekeiknek: látod hogy Virágocska meg Lacika hogy szeretik egymást? Ti meg itten ölitek egymást büdös kölkök! Szerintem azok a gyerekek utáltak minket.... Egyébként mi is öltük egymást, mert az olyan vicces és különben is a testvérek gyárilag így vannak kódolva. Ezt Czeizel doktor is megmondhatja...Emlékszem egy esetre, amikor is az én kedvenc bátyám a kotont még nem a funkciójának megfelelően használta- tehát lufit fújt belőle. Tekintve hogy a tesóm tüdejéből nem hélium szivárgott, hanem uncsi oxigén, ennek megfelelően a lufit ugyebár ütögetnie kellett, ellenkező esetben a gravitáció- a dög- leszippantotta a földre a játékot. És a bátyám ütögette is lelkesen-úgy hallotta így szokás- miközben egyetlen huga- azaz én- az akkor még seggig érő haját fésülgette bájosan. Történt egyszer csak hogy az én érzelemtől túlfűtött tesóm úgy érezte: mostaztán mostaztán mostaztán! Hatalmasat ütök a kaucsukba! És így is tett. Csak hát az a kaucsuk a széllökéseknek hála- amit bátyám ökle generált- kicsit odébb táncolt. Wiri feje viszont nem.....így hát én kaptam a bucimra a mostaztán ütést. Először nem értettem hogy most miért, annyira meglepődtem, meg is kérdeztem a bátyámat tágra nyílt szemekkel, hogy akkor ezt most én miért kaptam? Láttam László fején a rémületet, így hát gyorsan észbe kaptam: húhahúha! Mostaztán bőgjél Virág, de jó hangosan! Lelki szemeim előtt ugyanis már láttam felsorakozni a fájdalomdíjakat mindenféle csoki formájában. Így hát iszonyatos áriába kezdtem, volt abba' magascétől kezdve minden....Erre bátyám elrohant- én ezt határozottan jó jelnek véltem, mígnem egyszer csak megjelent a konyhából kifelé száguldva egy rohadt nagy kenyérvágó késsel. És egyenesen felém caplatott. Hát gondoltam magamban- ezt jól megszívtad Virike, hirtelen átfutott az agyamon mind a 14 évem- egyébként mintha akkor rémlett volna valami röfis jelenet születésem tájékáról....lehet hogy mégis igaz? Elbúcsúztam szeretteimtől gondolatban, és hát mantráztam magamban vadul hogy úgykellnekedvirike...mohó voltál, csokit akartál azt tessék....nesze neked csokika...ott van a naciban....Mindeközben a bátyám kitartóan közeledett felém- elég hosszú az előszoba, volt időm elmélázni az élet nagy dolgain. Nah de aztán kiderült hogy csak valami nagyipraktikát próbált bevetni, miszerint -az időközben szilva nagyságúra duzzadt púpot- hideg vassal vissza lehet tuszkolni a helyére. Ekkor megnyugodtam. És örültem. Hogy nem forró vasat diktált nagyi. Akkor az én lelkiismeretes bátyám tuti a vasalóval rontott volna nekem. Minden jó ha jó a vége.....